Erdei sorozat - Forest series





RENDELHETŐ!! a laszlogal82@gmail.com vagy tel: 0741530656 Hívjon most!
Magyar és Angol nyelven, ugyanazon DVD-n
AVAILABLE NOW!! in laszlogal82@gmail.com or tel: 0741530656
English and Hungarian on the same DVD
"A történetek a Felső-Háromszéki-medencében játszódnak.
Olyan látásmódon keresztül láthatjuk az erdei élővilágot, amihez majd testközeli jelenlét szükséges. Szó esik az embereknek a természethez való viszonyáról és arról, hogyan kéne viselkedni ahhoz, hogy a természet befogadjon. A primitív állatok azon szokásaiból és viselkedéseiből emel ki néhányat, amelyeket a fejlett emberiségnek nem ártana újratanulnia vagy éppen elgondolkodnia azon, hogy az mennyire helyes a mindennapi életben. A felvételekhez semmilyen ember által alkotott létesítmény nem volt használva és esélyük volt az állatoknak mind az elmenekülésre mind pedig a támadásra. A figyelmes nézők láthatnak és hallhatnak, olyan KIS részleteket, amelyek NAGY félelmeket oszlathatnak el."
A sorozat folytatódik!


2012. február 26.

A konda II.

Kihasználva azt a tényt, hogy tudom hol élődik a konda, visszamegyek hozzuk.
Most nem sietem el az indulást mert még korán van, ropog a hó és ez nem jó nekem. Miután megérkezem az erdő alá elkészülök és indulok neki a hegynek.
Mivel nem sietek és a nap is szépen süt, csodálom a tájat. Sziklás, meredek oldal alatt visz az utam. Nyáron, majdnem bizonyos, hogy a kígyók kedvenc napozó helye.
Jó órás, monoton gyaloglás után őzgyanús alakra figyelek fel. Csendesebb járásra biztatom magam és ennek eredményeképp az, időközben bebizonyosodott, őz háta mögött találom magam egy kisebb bokor után. Olyan huszonöt méterre lehetek, mikor is nem tudok nyugton ülni és muszáj kilessek a fedezékemből, hogy vajon mivel van elfoglalva. Ez a mozdulat, akármennyire is óvatos, pont elég, plusz az amúgy is arcátlanul kis távolsághoz, hogy pár ugrással eltűnjön a szemem elől. Erről ennyit...
Haladok tovább, miközben rendre utasítom magam.
Folytatom a figyelőzést, hátha látok még valamit. A hóról visszaverődő fény miatt hunyorognom kell és minden sötétebb pontot kétszer is megnézek magamnak. Így esik, hogy az egyik ilyen pontnak mintha füle lenne. Tapasztalatból tudom, hogy ha nagyon akarom akkor a bokor képes turkálni a hóban, ezért, óvatosan ugyan, de bátran közelítem meg a pontot. Pár száz lépés után kiderül, hogy az bizony egy összegömbölyödött róka.
Mind közelebb és közelebb megyek hozzá, közbe-közbe megállok hosszú percekre filmezésre kész géppel, hátha mozdulna valamerre. Csak a szél hajlítgatja, recsegteti nagy erőkkel a fák ágait. A róka egy-egy ág reccsenésére megmozdítja a fülebotját, de ennél többre nem hajlandó. Kezdem megunni a tétlenséget és szétnézek, nem-e történik valami körülöttem...mintha erre a pillanatra várt volna minden: egy nagy csattanás és a ravaszdi felugrik mint akit bolha csipet és eltűnik egy bokor alatt. Erről is ennyit...
Kettőből kettőt sikerült elmulasztani. Kezdek megharagudni magamra.
A "disznós helyek" már nincsenek messze, ezért a további baklövéseket elkerülendő, nagyon figyelek mindenre.
Annak rendje és módja szerint el is érem az első helyet...disznó nincs...csalódás.
Megyek a második helyre, ott sincs semmi...szomorúság.
A harmadik helyre, még mindig semmi...bánat, de meghallom őket! Szóval csak kicsit arrébb mentek.
Egy kis földbütyök választ el tőlük, de takarás kevés van ami mögött megbújhatnék. Ettől függetlenül megpróbálom a lehetetlent. Sikerül is olyan közel menni hozzájuk, hogy muszáj észrevegyenek.


                                    
Meg is teszik, és ez már a harmadik a mai napon, hogy hihetetlenül, reménytelenül...és még sorolhatnám ami eszembe jut, de nyomdafestéket nem tűrő kifejezések... elbaltázom a lehetőségemet.
Pillanatkép
A konda elvonul, talán többet nem is látom őket. Fantasztikus vagyok!!
Mivel a nap még fent van, visszamegyek a rókához, egyéb nincs mit tegyek. Keresek a vélt vacka közelében egy jó leshelyet egy fenyőfa alatt és szilárd elhatározással, miszerint sötétedésig nem mozdulok, rátelepedek egy ujjnyi vastag ágra. Telnek múlnak a percek, néha elszenderedek, majd összeszedem magam és kezdem elölről az egészet. A nap lassan lemenőben én meg lassan felállok, hogy most odamegyek és megnézem tényleg ott-e a vacka a rókának.
Mikor felegyenesedek abban a pillanatban úgy jelenik meg a róka a bokor alatt mint akit kipenderítettek a kocsmából.
 Ilyen nincs, már megint! mi lelt meg engem, hogy nem tudok nyugton maradni?!!
Szerencsémre amilyen gyorsan előbújt pont olyan lassan indul el. Előbb nyújtózkodik, majd vakaródzik, lassan szétnéz és nem vesz észre.
Elindul felém, csetlik-botlik, látom rajta most ébredt fel délutáni szunyókálásából.
Még közelebb jön és mintha ott sem lennék, könnyíteni kezd magán.
Nem tudom mit csinált, tényleg kocsmában volt-e, de 45 mp-ig tart a művelet. Látszik rajta, hogy tényleg megkönnyebbül, épp, hogy csak nem vigyorog közben. Ezután szépen elmegy előttem és eltűnik a bokrok közt.

Nos, hát végül is...
Vissza megyek az erdőbe, felmegyek a legmagasabb pontjára és kikötöm a függőágyat a lehető legszelesebb helyre a környéken.
A felszerelés: függőágy, hálózsák, hótalp, álcaruha, állvány, hátizsák és a fényképezőgép 
A kilátás szép és holnap megvárom amíg a disznók visszajönnek, hacsak, az éjszaka folyamán meg nem teszik ezt nemes gesztust nekem.

Kilátás
Huzatos egy éjszakám van, egész éjjel megállás nélkül rázza a szél az ágyat és benne engem. Nem mondhatnám, hogy pihenten kelek ki a hálózsák nyújtotta melegből.
 A disznók nem jöttek vissza az éjjel és hiába fagyok oda egy farönk mellé, nyelem a csípős szelet, törlöm a szemembe csapódó hókristályokat, a disznók nem jelentkeznek. És nincs vége, még kell egy nap amíg felmelegszem rendesen.

2012. február 21.

A konda

Virrad. A nap most kel fel én meg indulok neki a szűz hóval borított útnak. Senki nem járt erre az elmúlt hónapban. Ilyen helyet kerestem! Remélhetőleg a vadak háborítatlanul élnek fent az erdőn. A patak mellett indulok el, a hó méteres nagyságú, sok helyen combközépig ér...sőt. Róka nyomára bukkanok - könnyű neki: a fagyott hóréteg megtartja, nem szakad be alatta. Nem úgy mint a szarvast, aki térdig süpped bele és ezért könnyen prédává válhat a farkasoknak, őket úgy szintén fent tartja a kérges hó.
Futó szarvas nyoma
Sok helyen sima a hó teteje, nem töri meg állatok nyoma. Nem csodálom, hogy nem járnak ok nélkül mindenfele, hisz néhol derékig ér a hó a magasabban fekvő erdőrészeken. Az ég vakítóan kék, csak néha takarják el a napot bárányfelhők. Azzal a kevés színnel ami van nem lehet betelni. A kék ég, a mélybarna ciheresek, a szürke bükkös és persze a szikrázó fehér hó, mind-mind őszinte csodálatot ébresztenek bennem. Nem azért fényképezek mert csodás formák vannak, hanem mert csodás színekkel jutalmazza a táj a fáradozásaimat.



Meredek patakvölgy aljára vezető nyuszt nyomokat követve látom, hogy a természet törvénye nem vesztette érvényét. Egy fiatal szarvasborjú lábszárához vezetnek a nyomok. Valószínű farkasok végeztek vele egy héttel ezelőtt. A hollók és a nyuszt tartották addig a hó felszínén, míg volt rajta számukra ennivaló, a nagyobb részeket belepte már a hó. Vaddisznó konda nyoma kígyózik a fák közt. Nem irigylem őket, hiszen a nagy hóban szó szerint sáncot kell készítsenek maguknak.
Hat órája küszködök a hóval, kezd fárasztóvá válni. Jó a kilátás innen fentről, rálátni a szemközti erdőkre és hegygerincekre. Készítek pár felvételt ami, reményeim szerint, jól fog mutatni a jövendőbeli film téli részében.
Miközben filmezek hangokra leszek figyelmes. Megdobban a szívem, a konda a közelben van. Ez azt jelenti, hogy kb. 500 méteren belül vannak ami nekem további 40 perc kínlódást jelent.
Ez már hamar telik, és mikor megérzem a szagukat az adrenalin lassan, de folyamatosan kezd emelkedni. Már egész közel vannak, látom is őket amint egy kilencven négyzetméteres, ciheressel körülvett, feltúrt területen élelem után kutatnak. Leteszem a hátizsákot és megpróbálok a közelükbe férkőzni. A ciheres szélén nagy a hó, néhol az alkarommal tudom csak fent tartani magam a hó tetején. Így nem lehet teljesen észrevétlen maradni mert olyan és akkora mozdulatokra van szükségem az előrehaladáshoz, hogy azt könnyen észrevehetik. Valami gyanús is lesz nekik mert lassan elindulnak elfelé tőlem.
Pillanatkép
Pillanatkép
Ezt ellőttem rendesen, de van majdnem egy perc felvételem róluk, ez vigasztal.
Itt állok, elsüllyedve a hóban átérezvén a disznók helyzetét, közben fülelek nem-e állnak meg a közelben...nem hiába, mert nem messze tőlem felvisít az egyik. Azért visongnak mert valamelyik valamelyiket folyton-folyvást harapdálja. Indul a következő felvonás. A folyamatosan visongó társaságot nem nehéz újból megtalálni, itt értem azt, hogy könnyű beazonosítani a helyzetüket. Újabb tíz percek telnek el mire odaérek a csámcsogó társaság mellé, de ők indulnak tovább, ismét.
Pillanatkép egy öreg vadkanról
A bokrok közt találok egy kis nyílást ahol filmezni tudom amint átvonulnak egymás után. A kondát egy koca vezeti, utána mennek vegyesen a tavalyi malacok és a többi koca, a sort egy nagy kan zárja. Kitűnik a többiek közül a termetével és formájával nó meg a viselkedésével. Nem csipkelődik, nem ugrál, nem tolakszik, nyugodtan megvan közöttük.
Gondolom nem ültetni viszi azt a bükk csemetét.
Ismét utánuk kell mennem...most már próbálok együtt haladni velük. Sok időt töltök mellettük, jó érzés, viszont kevés képanyagot tudok készíteni mert folyamatosa a sűrűben mozognak.
Kis idő múlva szálerdőbe érünk ahol le kell maradnom mert itt nincs fedezékem, de nekik sincs. Távolságból ugyan, de végre napvilágra kerülnek. Mivel lassan lemenőben van a nap és a konda a nyugati oldalban állapodik meg, narancsos fényben turkálhatnak tovább.



A konda egy része

Most már indulnom kell vissza, messzi még az ember járta főút, ahol remélem sikerül felkérezkedni egy autóra.
Hagyom a kondát és észrevétlenül távozok a látókörükből, mikor visszapillantok még mindig élelem után turkálnak, nem vettek észre. Ahogy haladok lefelé a völgybe úgy megy le a nap is az erdő fái mögött.
Egy bokor alatt hegyes füleket veszek észre és mire megállok a róka is felemelkedik fekvéséből majd rám néz. Nyugodtan tűri a megörökítését. Néhány perc után magára hagyom, annyira sötét lett, hogy nincs elég fény további felvételek készítéséhez.
Most már a hideg és a sötétségé a természet. A következő órákban csillagfény a társam a recsegő hó taposása közben.

2012. február 9.

Nagykő havas - A jég birodalma

Pár percig lehet élvezni a kilátást, utána sűrű hóesés szakad a tájra. A messzeségben kéklő hegyek felől ér ide pillanatok alatt és máris lehet indulni vissza az erdőbe. Lent, van egy patak ami egy kis részen meredek falu sziklaszorosban zuhan alá, vízesésekkel díszítve azt. Ebben a hidegben a jég átveszi az uralmat és csodás formákat hoz létre a víz felszínén. Ahol a hó mérete lecsökken a félméter alá, ott megjelenik a patakmeder benne a jég minden féle formájával.
Először csak jégvirágok 
A szoros felé haladva egyre nagyobb lesz a huzat, a víz hőmérséklete nulla fok körül van, a levegőé pedig -10. Fotózáshoz biza közel kell kerülni a témához, érdemes megnézni minden oldalról és közben nem ritkán a vagy a hóban térdel az ember fia, vagy a vízben álldogál.
A kövekre és növényzetre fagyott formák érdekes, különleges látványt nyújtanak. Ezekért érdemes egy keveset dideregni a szélben, mert ha sikerül néhány fénykép akkor az szívmelengető látványt nyújt majd a meleg szobában egy csésze gőzölgő tea mellett. A nagyobb sziklák közt különböző formájú jéggel szegélyezett vízesések csobognak.

Apró jéggyöngyökként fagynak össze a felcsapódó vízcseppek és függöny vagy tálca formát hoznak létre. 

A szoros végénél szemnek tetsző látvány fogad: minden alakzat megtalálható egyetlen helyen.



Lennebb, a létrák környékén egyenesen szédítő a látvány, jég borít be mindent és alatta nagy hangzavarral dübörög le a víz.
A leghosszabb létra ami itt található, kb 10m magas.


Érdemes odafigyelni a részletekre is.
A szoros bejáratánál jégfal mászásra alkalmas tömb vonza a tekintetet. Nem nagy, de nem adja könnyen magát, sokaknak nem sikerült meghódítani...

Innen néhány méterre kékes jégoszlopokat lehet megcsodálni, de csak tisztességes távolból, mert könnyen leszakadhatnak és elég nagyok ahhoz, hogy  odalapítsák a figyelmetlen nézelődőt.



Mire vége a fotózásnak, már kevésnek tűnik a ruházat ezért hát sietni kell, hogy mielőbb élvezni lehessen a fénykép nézegetést egy csésze forró tea mellett... 



2012. február 4.

Ismét őzek lencsevégen...

Igen, ismét őzekkel hozott össze a "szerencse", és nem is kevéssel. Ezúttal a mezőségbe próbálkoztam, számomra még majdnem szűz területtel. Nem csoda hát, hogy meglepetést meglepetés követett... és tetszett amit láttam! Vannak bizonyos helyek ahol nagyon nagy az őz létszám, de ennek ellenére az eredmény kissé elmaradt. Nem vagyok elégedetlen, de lehettem volna jobb is, ha tudom mi vár rám. Ez nem volt más mint recsegő- jeges hó, szél, meleg és nem utolsó sorban olyan környezet amihez nem tudtam alkalmazkodni. Azért sikerült valamelyest átverni az állatvilágot.
Őz suta
Tavalyi gida (hím nemű)
Addig-addig kerülgettem őket míg sikerült belopni magam a szívükbe, no nem szó szerint.  Elég sok őzet elszalasztottam, ki gondolta volna, hogy mindenütt ott vannak? Bármit megláttam, lehetett az róka, nyúl vagy őz, a kérges hó ropogása miatt mindig elugrottam mikor "lőtávolba" értem. A képeken/filmen anya és fia szerepel, elég sokáig élveztem a társaságukat. 
A több perces anyagból ismét csak 20 mp. kerül közzétételre, a többi majd, remélhetőleg, kész filmmé összegyúrva a többi nyersanyaggal, valamikor az év folyamán. Sikerült pár jobbacska képet is készíteni, amibe nem lógnak bele mindenhonnan ágak.
Talán, ez a kép tetszik nekem a legjobban
Ez nem annyira az őz- inkább a háttér miatt készült. 
Tovább haladva, most már óvatosabban, egy Uráli bagolyról készíthettem képeket.

Mivel lassan indulnom kellett hazafele, a puszta mező felé vettem az irányt. Kiérvén a fényre készült pár kép magáról az erdőről is.
Itt, egy eldugott helyen találtam rá erre az 1864. évre emlékeztető faragott kőre:

A kőtől nem messze egy fura élőlény tűnt fel a hóban...
Mint általában télen, hamar sötétedik, és a vadak kezdnek előbújni a vackukból. Az ürege mellett kábán üldögélő vadnyúlba "botlok".
Hóba vájt üreg
A vadnyúlnak jellegzetes nyoma van, viszont viszonyítási alap nélkül könnyen összetéveszthető a róka nyomával, ha csak egyik hátsó lábának a lenyomatát látjuk.
Így viszont 100%
Nem messze tőle róka ült egy hópárkányon...
...és gyorsan besötétedik.